Ismét egy szuper kis kirándulást vittünk véghez a Calamites csapatával Hetvehelyről a Teca Mamáig. Reggel vonattal mentünk Hetvehelyre. Végigsétáltunk az aszfaltos úton a Mókus Házáig. Sajnos a lombkorona sétány le volt zárva. Innét dózerúton haladtunk. Helyenként hófoltok tarkították az utat. A dózerút elkanyarodott balra, mi pedig követtük a piros négyzet jeleket jobbra egy saras erdészeti úton. Ez volt talán a legmeredekebb szakasza az útnak. Ahogy kapaszkodtunk feljebb, egyre havasabb volt a terep. Még egy kis hógolyózásra is futotta. Fent az Uránbánya IV. üzeménél – a Petőcz pusztai haranglábnál – tartottunk egy hosszabb pihenőt. Innét még következett kb. 1,5 km emelkedő, de nem volt már olyan vészes. A Milleneumi kereszt előtt áttértünk a piros háromszögre. Egy nagyon hangulatos, girbe-gurba kis szintvonalas ösvényen tekeregtünk. A keresztnél ismét hosszabb pihenőt tartottunk, ahol találkoztunk egy csoporttal. 3 felnőtt 2 gyerek. Egy családnak gondoltuk őket, de beszédbe elegyedvén kiderült hogy ez egy iskolai kirándulás, melyre két gyerek jött csak el. A három felnőtt, az három tanár volt. Innét a Babás szerkövek következtek. Itt ketten Esztivel összeraktuk, amit tudtunk a Babás-szerkövek legendájából és ezt elmeséltük a többieknek. Aztán tovább vezetett utunk és beértünk egy fenyves erdős részbe, ami már igen ritka a Mecsekben. Szeretem ezt a szakaszt. Ez után vártunk egy kicsit a Heiling Csabáékra, akik nem tudták az egész napra lepasszolni a gyerekeiket, de délután Patacs felől azért becsatlakoztak egy rövid sétára. A pihenő után jött az Éger-tető feletti fennsík, ami még nagy szárazságban is mocsaras. Most is kerülgettük a nagy tócsákat, pocsolyákat. Itt már fáradt a csapat, egyre gyakrabban tették szóvá, hogy már oda kellett volna érnünk a Tecához. De végül – egy-két téves útirány után – ráleltünk a kis ösvényre, ami egyenesen levezetett a Teca alatti parkolóhoz. Onnan már csak pár perc séta választott el minket a jól megérdemelt sörtől. Remek nap volt, jól elfáradtunk.