Pongrácz Istvánnak hívnak (becenevem Pongi, a neten Okulare), 50 éves vagyok, családos, két gyermek (16 és 18 évesek) édesapja. Pécsi vagyok, így gyerekkoromban a Mecseken sokat kirándultunk, de aztán ifjú koromra teljesen más dolgok kerültek a látókörömbe, így a túrázást egy ideig abszolút mellőztem. Az ezredfordulón csatlakoztam egy öregfiúk kosárlabdacsapathoz és velük kezdtem el újból kirándulni. Évente kétszer-háromszor megtettünk 8-10 km-es távokat, melyeket persze valahol egy kulcsosháznál némi főzőcskézés, szüpürcsölés zárt le. 🙂
Először 2015-ben a Fehérkúti kulcsosháznál az RP-DDK, aztán meg a Badacsonyi hegyen az OKT frissen kihelyezett táblái keltették fel az érdeklődésemet és kezdtem el kutakodni a neten, ahol nagyon hamar rátaláltam Hörpölin remek honlapjára, amit elég részletesen átböngésztem azon a télen. Aztán felfedeztem Heyjoe túranyilvántartó oldalát és persze olvasgattam mások írásait is. 2017 tavaszán végül tényleg nekiindultam. Elsőként a Szekszárd – Szálka szakaszon debütáltam. Azóta évente 2-3 napot szántam erre a „misszióra”. Folytatólagosan haladok és 2025. októberében Bozsokon hagytam abba. Úgy tervezem, hogy tavasszal a kosaras barátaimmal fejezem be az RP-DDK-t a Bozsok – Irottkő szakasszal és lendületből elkezdem az OKT-t Kőszeg felé.
Egyébként nem sietek, nem verseny ez. Tekintettel kell lennem a családom tűrőképességére. (Értsd: hányszor tolerálják egy évben, hogy Apa ne legyen otthon, mert krónikus sétálhatnékja van 😉 ) Semmi kőbe vésett elvárást nem támasztok magammal szemben a befejezést illetően.
Pongi épp egy geoládát talál
a Barnakő barlangnál
2017-ben egy másik – igen klassz – hobbit is elkezdtem ezzel egyidejűleg, és némileg átfedésben a túrázással. Ez pedig a geoláda keresés. Egy kosaras cimborám megismertette velem a „ládázás” lehetőségét, és mivel a mobiltelefon is benne van a dologban, így a fiam számára máris egy remek mókává alakult az erdőben való bóklászás. 8 év alatt több, mint 600 ládamegtaláláson vagyok túl. Több saját rejtésünk is van, az első a pécsi Állatkert geoládája volt, aztán átmenetileg a Megyei Magasságok sorozat Zengő ládájának is én vagyok a gazdája valamint nemrég jelent meg a Döröm-cser Pusztatemplom ládám a Mecsek nyugati völgyeinek egyikében. Valamint örökbe fogadtam a pécsi Balokány, a Trippamerfa és a Gilice Kőfejtő ládáját is. 2020 ősze óta rendszeresen részt veszünk az évente kétszer megrendezésre kerülő Geocaching Versenyen is, ahol egy kicsit lightosabb formában, de lényegében a tájfutáshoz hasonlatosan minél hamarabb kell elrejtett pontokat megkeresni az erdőben. Nagyon sok érdekes helyet felfedeztem, ami a geocaching nélkül kimaradt volna. Igyekszem, pár szóban ezekről a megtalálásokról is írni.
Ez a blog pedig azért született, hogy mindezen túrákat és ládázásokat emlékkönyv gyanánt megőrizze.