Üdvözöllek a (leendő) weboldalamon, amely szándékaim szerint a kisebb-nagyobb kirándulásaimról nyújt majd átfogó képet.
Átmenetileg a jelenlegi minimál design-hoz passzoló képet töltöttem most fel. De a végső oldal színes, vidám hangulatú lesz, telis-tele élménydús beszámolókkal Magyarország szép vidékeiről.
Pongrácz István
Ismét egy szuper kis kirándulást vittünk véghez a Calamites csapatával Hetvehelyről a Teca Mamáig. Reggel vonattal mentünk Hetvehelyre. Végigsétáltunk az aszfaltos úton a Mókus Házáig. Sajnos a lombkorona sétány le volt zárva. Innét dózerúton haladtunk. Helyenként hófoltok tarkították az utat. A dózerút elkanyarodott balra, mi pedig követtük a piros négyzet jeleket jobbra egy saras erdészeti úton. Ez volt talán a legmeredekebb szakasza az útnak. Ahogy kapaszkodtunk feljebb, egyre havasabb volt a terep. Még egy kis hógolyózásra is futotta. Fent az Uránbánya IV. üzeménél – a Petőcz pusztai haranglábnál – tartottunk egy hosszabb pihenőt. Innét még következett kb. 1,5 km emelkedő, de nem volt már olyan vészes. A Milleneumi kereszt előtt áttértünk a piros háromszögre. Egy nagyon hangulatos, girbe-gurba kis szintvonalas ösvényen tekeregtünk. A keresztnél ismét hosszabb pihenőt tartottunk, ahol találkoztunk egy csoporttal. 3 felnőtt 2 gyerek. Egy családnak gondoltuk őket, de beszédbe elegyedvén kiderült hogy ez egy iskolai kirándulás, melyre két gyerek jött csak el. A három felnőtt, az három tanár volt. Innét a Babás szerkövek következtek. Itt ketten Esztivel összeraktuk, amit tudtunk a Babás-szerkövek legendájából és ezt elmeséltük a többieknek. Aztán tovább vezetett utunk és beértünk egy fenyves erdős részbe, ami már igen ritka a Mecsekben. Szeretem ezt a szakaszt. Ez után vártunk egy kicsit a Heiling Csabáékra, akik nem tudták az egész napra lepasszolni a gyerekeiket, de délután Patacs felől azért becsatlakoztak egy rövid sétára. A pihenő után jött az Éger-tető feletti fennsík, ami még nagy szárazságban is mocsaras. Most is kerülgettük a nagy tócsákat, pocsolyákat. Itt már fáradt a csapat, egyre gyakrabban tették szóvá, hogy már oda kellett volna érnünk a Tecához. De végül – egy-két téves útirány után – ráleltünk a kis ösvényre, ami egyenesen levezetett a Teca alatti parkolóhoz. Onnan már csak pár perc séta választott el minket a jól megérdemelt sörtől. Remek nap volt, jól elfáradtunk.
Régóta szemezgettem már a GCWALK-kal, de az első lépéshez most is az kellett, – mint a GC Verseny sorozat esetében – hogy „ide jöjjön” a közelembe. Nade mi is az a GCWALK? Geoládász körökben, alulról jövő kezdeményezésként 2014-ben létrejött egy eseménysorozat – a GCWALK –, amely azt tűzte ki célul, hogy minden évben évszakonként minimum 1-1 kirándulás szerveződjön valahol az országban. Bármely tag megszervezheti. Kiír egy dátumot (amit előtte azért le kell egyeztetnie az illetékesekkel, hogy ne ütközzön másik rendezvénnyel) meghatározza az útvonalat, a találkozási pontot és a pontos időt és meghirdeti a geocaching.hu-n. Ezt a kirándulást most Kokó szervezte ide Tolna-Baranya határára a Keleti-Mecsek vadregényes tájaira.
Csepegő sziklák
Ez volt a 33. GCWALK. Huszonnyolcan jöttünk össze az ország minden szegletéből és velünk tartott egy fekete mudi keverék és egy border collie is. Óbányáról indultunk 9 órakor. Végigsétáltunk a falun, majd még a Pisztrángos tavak előtt következett egy combos hegymenet a gerincre. Menetközben érintettük az első geoláda pontot, a GCPSZT-öt, a Pisztrángos tavak ládáját.
Ehhez annyi kis személyes információt fűznék hozzá, hogy 2015. decemberében szerveztünk egy téli túrát a kosárcsapattal, Hosszúhetény – Kisújbánya – Óbánya útvonalon, melyet egy remek kis vacsorával és borkóstolóval zártunk a mecseknádasdi Hetényi Pincészetben. Ezen túrán érintettük a Pisztrángos Tavakat, ahol mi páran leültünk pihenni, míg a többiek elbóklásztak „valamiféle” ládát keresgélni. Akkor ez semennyire nem hozott lázba. Egyszercsak meguntuk a várakozást és elslattyogtunk a faluba egy sörre. Tulajdonképpen ezt tekintem a -1. ládámnak, mert aztán azért a többiek elmesélték, hogy mi is ez a láda keresés, és elültették a vezérhangyát a fülembe. (A 0. láda az a Rotary körsétány ládája volt 2016. decemberében. Ennek a keresésében már aktívan részt vettem, de akkor még nem voltam felvértezve app-al.)
Na de kanyarodjunk vissza 2025. februárjához. Felérvén, kényelmes, széles erdészeti úton haladtunk, hamarosan a második ponthoz érkeztünk, ami a Török Mészégető volt. Aztán pár km megtétele után átléptük Baranya és Tolna határát és felkapaszkodtunk Tolna megye legmagasabb pontjára a Dobogóra. Itt két láda is várta a csapatot. Itt páran elővettük a szendvicseket, de elég hideg szél fújt, így nemsokára ismét a völgynek vettük az irányt. Egy nagyobb kanyar és néhány kidőlt fa leküzdésével lejutottunk a Várvölgy aszfaltos útjára, ahol egy hangulatos kis kanyarban a túra legnehezebb ládája várt. Ősszel már jártam itt, abban a blogban olvashatjátok a kalandomat. Innét ismét enyhén felfelé vitt utunk a Pásztor-forrásig. Itt a többség ismét megpihent, de én szép lassan elindultam a Cigány-hegy felé, mert tudtam, hogy ez egy embert (de legalábbis Istvánt) próbáló emelkedő lesz, gondoltam majd menet közben utolérnek. Sok pihenéssel, szépen lassan felértem és az utánam jövő kessertársam is csak a kilátónál ért utol. A többiek jóval később kezdek szállingózni. Nem is volt baj, mert ez a kilátó nem túl nagy, egyszerre 3-4 embernél több nem fér el kényelmesen, így elosztva viszont mindenki felmehetett, aki akart. Én itt ettem meg a második szendicsemet, majd szépen elindultunk lefelé. Megtettük az erős lejtőt Kisújbányáig, majd onnan a patak partján haladtunk vissza Óbánya felé. Az utolsó km-ek már nehezen mentek, le is lassultam kissé. Az élbolytól elmaradtam, csak Discoverrel kerülgettük egymást, mert ő ugyan gyorsabb volt, mint én, de többször leállt fényképezni egy-egy jó témát látva. Érzésem szerint többen mögöttem voltak, de ők meg nem értek utol. A parkolóba érve viszont meglepve tapasztaltam, hogy legtöbb autó még ott van azok közül, akikkel együtt érkeztünk. Arra gondoltam, hogy vagy elmenetek még egy-két ládát megkeresni a környéken, vagy beültek egy vendéglátó egységbe. Én még meg akartam keresni a Magyaroszág Katonái nevű tematikus mozgóládát, melyet direkt nekünk hozott ide egy kesser és rejtette el a Schlossberg hegyén és Mecseknádasd három rezidens ládája is belefért sötétedésig.
Illatos hunyor
Az időjárásra nem lehetett panaszunk, bár lehetett volna naposabb is az idő, de sajnos végig masszív felhőtakaró alatt bandukoltunk. De nem esett, nem fújt, nem volt túl hideg, se túl meleg. Fagyott volt a talaj, így sár sem volt. Nekem már megvolt az összes útbaeső láda korábbról, így az én célom elsősorban mégtöbb kesser megismerése személyesen, hogy ne csak a logokból, fórumbeszélgetésekből ismerjük egymást, illetve a GC Kupához is gyüjtögettem a pontokat.
Pásztor-forrás
A foglalkozás elérte célját. Több embert megismertem, sokakkal beszélgettem. Pédául a ládarejtésekről, adoptálásokról folytattunk előremutató diskurzust, melynek folyományaként estére gazadagabb lettem Vágot-puszta ládájával, amit persze még gyógyítanom kell. És Kokó is megosztotta velem mecseki ládasorozatának tervét, amelyben talán nekem is lesz szerepem. Szóval mindenképp hasznos volt a túra, jól éreztem magam.
Tolna megye legmagasabb pontja, Dobogó
2024. december 21.
Két rövidebb kis séta után Karácsony előtt még megmozgattuk magunkat a Calamites csapatával. Felbuszoztunk a TV toronyhoz, majd onnan felhőbe burkolózva indultunk a Rotary körsétány felé, melynek déli ágán szintvonalon haladtunk. Nem volt túl szép az idő. Kicsit talán rá is nyomta a bélyegét a hangulatomra, de az útközben elfogyasztott folyékony télikabát jobb kedvre derített.
Aztán nemsokára megkezdtük az ereszkedést Lapis felé. Itt kezdett felszakadozni a felhőzet is és végre napfényes arcát mutatta az erdő. A Lapis kis kavicsos parkolójában megnéztük a hét mecseki kőzet alkotta mementót, mely a hét magyar törzset szimbolizálja. (Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi.) Aztán átvágtunk a közúton és egy kis ereszkedés után felmásztunk a Sós-hegyi kilátóhoz. Itt páran fel is mentek rá, én lenn maradtam enni-inni, pihenni.
Nemsokára folytattuk lefelé az utunk a Remete rétre, ahol ismét egy kicsit pihentünk, majd átkelve az országúton megkezdtük a felkapaszokdást a Rózsa-hegy oldalába a kék jelzésen. Itt egészen a Patacsi-mező menedékházáig követtük a kék sávot, majd a kék kereszten leereszkedtünk az Éger-patak völgyébe, hogy végül befussunk a Teca Mama Vendéglőjéhez egy jól megérdemelt vacsorára és folyadékpótlásra. Vacsi előtt még leválltam a csapattól és megkerestem a Darázs csípte katona emlékművénél elrejtett geoládát.
