Címke: Geocaching

Régóta szemezgettem már a GCWALK-kal, de az első lépéshez most is az kellett, – mint a GC Verseny sorozat esetében – hogy „ide jöjjön” a közelembe. Nade mi is az a GCWALK? Geoládász körökben, alulról jövő kezdeményezésként 2014-ben létrejött egy eseménysorozat – a GCWALK –, amely azt tűzte ki célul, hogy minden évben évszakonként minimum 1-1 kirándulás szerveződjön valahol az országban. Bármely tag megszervezheti. Kiír egy dátumot (amit előtte azért le kell egyeztetnie az illetékesekkel, hogy ne ütközzön másik rendezvénnyel) meghatározza az útvonalat, a találkozási pontot és a pontos időt és meghirdeti a geocaching.hu-n. Ezt a kirándulást most Kokó szervezte ide Tolna-Baranya határára a Keleti-Mecsek vadregényes tájaira.

Ez volt a 33. GCWALK. Huszonnyolcan jöttünk össze az ország minden szegletéből és velünk tartott egy fekete mudi keverék és egy border collie is. Óbányáról indultunk 9 órakor. Végigsétáltunk a falun, majd még a Pisztrángos tavak előtt következett egy combos hegymenet a gerincre. Menetközben érintettük az első geoláda pontot, a GCPSZT-öt, a Pisztrángos tavak ládáját.

Ehhez annyi kis személyes információt fűznék hozzá, hogy 2015. decemberében szerveztünk egy téli túrát a kosárcsapattal, Hosszúhetény – Kisújbánya – Óbánya útvonalon, melyet egy remek kis vacsorával és borkóstolóval zártunk a mecseknádasdi Hetényi Pincészetben. Ezen túrán érintettük a Pisztrángos Tavakat, ahol mi páran leültünk pihenni, míg a többiek elbóklásztak „valamiféle” ládát keresgélni. Akkor ez semennyire nem hozott lázba. Egyszercsak meguntuk a várakozást és elslattyogtunk a faluba egy sörre. Tulajdonképpen ezt tekintem a -1. ládámnak, mert aztán azért a többiek elmesélték, hogy mi is ez a láda keresés, és elültették a vezérhangyát a fülembe. (A 0. láda az a Rotary körsétány ládája volt 2016. decemberében. Ennek a keresésében már aktívan részt vettem, de akkor még nem voltam felvértezve app-al.)

Na de kanyarodjunk vissza 2025. februárjához. Felérvén, kényelmes, széles erdészeti úton haladtunk, hamarosan a második ponthoz érkeztünk, ami a Török Mészégető volt. Aztán pár km megtétele után átléptük Baranya és Tolna határát és felkapaszkodtunk Tolna megye legmagasabb pontjára a Dobogóra. Itt két láda is várta a csapatot. Itt páran elővettük a szendvicseket, de elég hideg szél fújt, így nemsokára ismét a völgynek vettük az irányt. Egy nagyobb kanyar és néhány kidőlt fa leküzdésével lejutottunk a Várvölgy aszfaltos útjára, ahol egy hangulatos kis kanyarban a túra legnehezebb ládája várt. Ősszel már jártam itt, abban a blogban olvashatjátok a kalandomat. Innét ismét enyhén felfelé vitt utunk a Pásztor-forrásig. Itt a többség ismét megpihent, de én szép lassan elindultam a Cigány-hegy felé, mert tudtam, hogy ez egy embert (de legalábbis Istvánt) próbáló emelkedő lesz, gondoltam majd menet közben utolérnek. Sok pihenéssel, szépen lassan felértem és az utánam jövő kessertársam is csak a kilátónál ért utol. A többiek jóval később kezdek szállingózni. Nem is volt baj, mert ez a kilátó nem túl nagy, egyszerre 3-4 embernél több nem fér el kényelmesen, így elosztva viszont mindenki felmehetett, aki akart. Én itt ettem meg a második szendicsemet, majd szépen elindultunk lefelé. Megtettük az erős lejtőt Kisújbányáig, majd onnan a patak partján haladtunk vissza Óbánya felé. Az utolsó km-ek már nehezen mentek, le is lassultam kissé. Az élbolytól elmaradtam, csak Discoverrel kerülgettük egymást, mert ő ugyan gyorsabb volt, mint én, de többször leállt fényképezni egy-egy jó témát látva. Érzésem szerint többen mögöttem voltak, de ők meg nem értek utol. A parkolóba érve viszont meglepve tapasztaltam, hogy legtöbb autó még ott van azok közül, akikkel együtt érkeztünk. Arra gondoltam, hogy vagy elmenetek még egy-két ládát megkeresni a környéken, vagy beültek egy vendéglátó egységbe. Én még meg akartam keresni a Magyaroszág Katonái nevű tematikus mozgóládát, melyet direkt nekünk hozott ide egy kesser és rejtette el a Schlossberg hegyén és Mecseknádasd három rezidens ládája is belefért sötétedésig.

Az időjárásra nem lehetett panaszunk, bár lehetett volna naposabb is az idő, de sajnos végig masszív felhőtakaró alatt bandukoltunk. De nem esett, nem fújt, nem volt túl hideg, se túl meleg. Fagyott volt a talaj, így sár sem volt. Nekem már megvolt az összes útbaeső láda korábbról, így az én célom elsősorban mégtöbb kesser megismerése személyesen, hogy ne csak a logokból, fórumbeszélgetésekből ismerjük egymást, illetve a GC Kupához is gyüjtögettem a pontokat.

A foglalkozás elérte célját. Több embert megismertem, sokakkal beszélgettem. Pédául a ládarejtésekről, adoptálásokról folytattunk előremutató diskurzust, melynek folyományaként estére gazadagabb lettem Vágot-puszta ládájával, amit persze még gyógyítanom kell. És Kokó is megosztotta velem mecseki ládasorozatának tervét, amelyben talán nekem is lesz szerepem. Szóval mindenképp hasznos volt a túra, jól éreztem magam.